1968. október 25.-én születtem, a skorpió havában; az aszcendensem is skorpió. „Zűrös” év volt, ahogyan az életem is. Kisgyerekként kezdtem rajzot tanulni azzal a határozott tudattal, hogy „nagy festőművész” leszek. Ennek elérésében segítettek a barátok, ismerősök, akik látták a munkáimat és biztattak. Tizenkét évesen a gimnáziumi szakkörben folytattam tanulmányaimat a „nagyok” között. Készültem a felvételire a szegedi Tömörkény István Művészeti Szakközépbe. Az általános iskolától első önálló kiállításommal búcsúztam. Cortazar, Madách, Arany János művei ihlette illusztratív grafikákat és Pink Floyd, Led Zeppelin, AC/DC zenékre festett olajképeket mutattam be. Szobrász szakra vettek fel, de én rajzot és festészetet akartam tanulni. Életem egy performansz, egy kísérletezés. Tudatos elutasítása az iskoláknak. Önmagam felé fordulva minden szükségeset megtudhatok a világról.
Bóta Csabaként legszívesebben álmodozom és Neked festek, mert a legnagyobb szabadságot ebben lelem. Olyan önarcképet alkotok Rólad, ami lényed igazi mivoltát tárja környezeted elé. Jó képességem van az azonosulásra, mert szeretem, amit csinálsz. Ez a hivatásom, hogy bevonjalak a művészetbe. Művésszé válj abban, amit csinálsz. Együtt dolgozni, élni jó. Megmutatom a csodát, ami Benned rejlik. Ez a dolgom. Így terveztek engem.
Bóta Csaba kortárs festőművész