ősi magyar kézműves mesterség a lószőrékszer készítés. Ékszereim megtekinthetik és megvásárolhatják az oldalon.
Hogy mit lehet tudni még ezekről az ékszerekről?
A lószőr – a ló üstökének, sörényének és farkának szőre – erős, hajlékony, rugalmas.
Ékszer készítésére mégis a lófarokszőr a legalkalmasabb. Ez fényes felületű és
fonadéka elszakíthatatlan. A hajszálhoz hasonlóan üreges szerkezetű, ezáltal jó nedvszívó
és hőszigetelő. Jól lehet festeni is. (Ld. további szálas – anyagok: len, gyapjú,
hernyóselyem, pamut.) Hajszálból is készült régen ékszer, leginkább könnyű csipkeszerű
gallér, ám ezek tartóssága rövid idejű.
Általában fekete lószőrrel dolgozunk, mert az látszik, érvényesül a bőrön.
De van rőtes, barna, fehér és szürke (nem szaknyelven).
A csődörét és heréltét használjuk fel, mert az nem töredezett és csavarodott.
A kancáé kevésb alkalmas a megmunkálásra.
A legdíszesebb lószőrmunkák a tűtartók. Maga a tűtartó rendszerint két egymásba
tolható lúdtollszár, madárcsont, esetleg fa.
Egészen különleges technika, mikor a gyűrű oldalába formás betűjű neveket,
üdvözleteket, évszámokat is belefonnak, szőnek.
Mégis: ma inkább ékszereket készítenek lószőrből, a hölgyek (de egyre inkább férfiak is)
szívesen viselik a természetes alapanyagú ékszereket, így ezt is.
Gyűrűk, fülbevalók, karkötők, nyakláncok és medálok készülnek lófarokszőrből hosszas munkálatokkal.
A készítő szemét igénybe vevő fogások: karikatechnika, gyűrűtechnika és spirális technika.
Az ékszer kialakítása, díszítése a készítő stílusát is magán viseli.