Régi vágyam volt egy blogot készíteni a motivációról. Mostanra úgy érzem sikerült összeraknom a képet magamban, miről is fogok írni. Véleményem szerint a motiváció, mint ösztönzőerő az egyik legfontosabb dolog egy ember életében. Lényegében motivációnk erőssége mutatja, hogy milyen az életünk. A siker meghatározó eleme. Motiváció nélkül ugyanis nem jutunk sehova, egy helyben toporgunk. Írom ezt én, aki szintén átment a “semmittevés” fázisain.
Az a tervem, hogy a motiváció blogot egy nagy látogatottságú, széles spektrumu oldallá alakítom át. Ha kellő támogatást kapok, akkor ezt a tervemet a gyakorlatban is kivitelezni tudom. A cikkek megírása sok időt és energiát vesz igénybe. A támogatások mértékétől függ, hogy mennyi időt tudok ráfordítani. Ebben kérem az olvasóim támogatását.
Aki nem tudja fegyelmezni magát, gyakran enged a motiváció negatív késztetésének is. A passzív motivációt egyfajta negatív csábításként is definiálhatjuk. Az is tény, hogy az ember folyamatosan motiválva van születése óta. Egy hétköznapi példát megnézve ráismerhetünk erre a tényre. Ha megvizsgálunk egy döntési helyzetet, akkor két féle motivációnk találkozik egymással. Az egyik a probléma megoldó, a másik a lusta, halogató.. Mi melyiknek engedünk?
A függőségen kívűl a lustaságot is nevezhetjük negatív motivációnak. A “Majd holnap ” magatartás igazából arra sarkal, hogy a kényelmünk fontosabb, mint megoldani a problémát. Persze tudjuk azt is, hogy minél többet halogatjuk, annál nehezebb lesz megoldani..de erre is csak legyintünk:… MAJD HOLNAP NEM LESZEK HALOGATÓ
Meg kell tanulnunk felismerni a motivációnk irányát. Ez nem mindig könnyű, mert gyakran annyira észrevétlen, hogy reflexszerűen reagálunk rá. Egy ilyen példa erre a fent említett halogatás szokása, és a jövőben élés. Mondanom sem kell, hogy ez illúzió, mert a feladatainkat csak a jelenben tudjuk megoldani.
Mint minden más elvet, a tudatos életmódot is a gyakorlatban tudjuk elsajátítani. Javaslom, hogy 3 hétig tudatosan figyeljünk arra, hogy mire érzünk motivációt. Amennyiben az adott dolog a hasznunkra válik, csináljuk nyugodtan. Ha a kárunkra van, az indőnket és energiánkat vonja el a valóban fontos dolgainktól, akkor bármennyire is csábító ellen kell állnunk neki.
Feladjuk a céljainkat! Ezt a szokásunkat csak önfegyelemmel tudjuk leküzdeni.
Ismerős lehet az a helyzet amikor megfigyelünk valamit a külvilágban, és annyira elragad bennünket, hogy kijelentjük magunknak : IGEN ILYEN AKAROK LENNI! EZT AKAROM MEGVALÓSÍTANI. EZT AKAROM MEGÉLNI! YUHUU ÉLNI AKAROK! SZERETEM AZ ÉLETET!!!
Olyan lelkesek leszünk, hogy szívünk a torkunkban dobog, az adrenalin szintünk már a plafont veri.. Ezekben a pillanatokban érezzük azt, hogy senki nem akadályozhat meg bennünket, hogy elérjük a céljainkat. Nagyszerű érzés ugye? 🙂
A számítógép előtt ülni sokkal kényelmesebb mint dolgozni a céljainkon. Sokkal élvezetesebb az interneten lógni egész nap, vagy háborús játékokat játszani. Inkább belebetegszünk..de akkor is azt mondjuk:…holnap…MAJD holnap…holnap…MAJD holnap….MEDDIG AKARJUK EZT FOLYTATNI?
Ezek a tevékenységek elvonják az energiánkat. Levesszük a tekintetünket a céljainkról. Vagy még egy példa. Történik valami szörnyüség a környezetben. Talán valaki beteg lesz, vagy meghal. Ilyenkor az ember túl azon, hogy megrázkodtatás éri..gyakran mentségként szolgál maga elött arra, hogy : NEM TESZEM MOST, MERT ANNYIRA SZOMORU VAGYOK. LEVERT VAGYOK. ÁTVERTEK. NINCS ENERGIÁM. NEM SZERETNEK.. Ezek kemény szavak, és nem hiszem, hogy ilyen helyzetekben egy másik személy motiválása nélkül menne-e egyáltalán. Szükségünk van valakire, hogy motiváljon bennünket.
Összegezve: Tiszteljük az életünket annyira, hogy csak olyan dolgokat csináljunk meg ami a javunkat szolgálja! A drága idönk megy el, a fölösleges időhúzási pótcselekvésekre.
Olvastam egy idézetet, ami pont ide illik: “NINCS LUSTA EMBER CSAK ALULMOTIVÁLT!”
Mennyire igaz……
Határozzuk meg, mit akarunk elérni. Tüzzünk ki célokat..és cselekedjünk! Ez a legegyszerübb tanács amit valaha is hallottam. Azon leszek, hogy írásaimmal ösztönözzem az olvasóimat.
Érezd jól magad és tarts velem!
Sipos Márton